Tegnap azt ígértem, ma győztest hirdetünk. Gyorsan le is írom azt a négy nevet, akinek a párbeszéde a legjobban tetszett:
Szabó Péter ugyan fiú-lány sztorit hozott, de egy félreértésen alapul az egész. A lány csupán arra kíváncsi: szeretsz-e a parkban sétálni?
Köpcsényi László almáspitéje telitalálat: hangosan felröhögtem, amikor elolvastam, annyira tetszett.
Bodor László szintén megnevettetett: annyira el tudtalak képzelni, ahogy ülsz az íróasztalnál és a párodat kérdezgeted a pályázat miatt!
Arthur B. Dumpling hasonló írással pályázott: mintha magával beszélgetne, érdemes-e beadni bármit is.
Ők tehát a finalisták: közülük egy győztest választok, a többiek második helyezést kapnak. De van egy bökkenő.
Ez a négy munka annyira tetszik, hogy képtelen vagyok dönteni köztük.
Mind a négy szerző bizonyította, hogy érti a párbeszédírás művészetét, izgalmas és különleges az alkotása. No de... azt ígértem nektek, hogy csak hibátlan párbeszéd győzhet, igaz? Ellenőrizzük ezt a négy munkát, nehogy hibásat válasszak. Hmm, Szabó Péternél két apró hiba is becsúszott: "kifejezéseket. – tekergette" és "szeress te majom". Köpcsényi Lászlónál egyetlen vessző hiányzik: "füled farkad". Bodor László párbeszédében szerepel egy furcsa mondat: "- Egy…, olyan irodalmi pályázat" meg van egy vesszőhiba: "Mondd hogy" és egy kisbetű is: "Aha. szeretnék." Arthur B. Dumpling vajon hibátlanul írt? Ó, itt meg egy felesleges vesszőt találtam: "csak a központozást akarja gyakoroltatni, meg, hogy hová tegyék az írásjeleket!" Nos, igen. Azok a fránya írásjelek.
Én meg itt vagyok négy finalistával, akik mindnyájan zseniálisat alkottak, de... Ott van az a de.
Lehet, hogy nem kellett volna azt mondanom, hogy csak hibátlan szöveg nyerhet.
De mondtam. Tartanom kell magamat hozzá... Tehát, fiúk, az a hírem, hogy mindannyian 2. helyezést értetek el. Honnan szerezzek most első helyezettet?
Visszanézem a dobogós dicséreteseket, remélve, hogy köztük akad, aki helyesen is írt. Ők voltak azok: Bartolich Adrienn, Horváth Alexandra, Insectnet, Könyves Mirjam, Fülöp Tímea.
Hmm... Nicsak, az öt hölgyből akad egy, aki teljesen hibátlan alkotást nyújtott be. Ez az a párbeszéd:
– Mitől ilyen piros az arcod? – Nem tudom… Nem érzem, hogy melegem volna… – Vedd le a sapkát, még megsül a fejed! – Utálom ezt az időt. Reggel majd’ megfagytam, most meg leolvad rólam a kabát. – Az előbb még azt mondtad, nincs meleged… – Igen… Nem érdekes. Hogy voltál képes elindulni ebben a vacak pulcsiban?! – Szeretem ezt az időt. Incselkedik a reggeli szél, felborzolja a hajamat, és nevetnem kell tőle... – Én meg agybajt kapok. Hiába fésülködöm, alighogy kilépek az utcára, úgy festek, mint egy madárijesztő… Ezért rejtem sapka alá a hajam. – Semmi baj a hajaddal. – Hagyjuk inkább… Igazán szép ez a park! – Szép, nem megmondtam? És nézd csak, majdnem minden fába belevéstek valamit! – Miért kell egy fának szenvednie, ha Robi aktuálisan megőrül Hajniért...? – És ha nem élő fa? Úgy kedves gesztus... – Hogyhogy nem élő fa? – Mondjuk, ha egy padba vésik? – Az meg rongálás. – Igenis szép. Gondolj bele, milyen érzés viszontlátni évek múltán. – Igaz… Mondjuk, egy nap, amikor kétségeid támadnak, visszatérhetsz… – Éppen fordítva. Szerintem pont az tesz ilyet, aki jelenleg gyötrődik. – Gyötrődik...? De várj csak, miért nem maradunk az úton? – Mutatni akarok valamit. – Mit? – Ezt. – Egy padot...? – Igen. A miénk. – Mi ez, te buta?! – Tegnap gyötrődtem. Nem tudtam eldönteni: „Szeretsz?” – Akkor most írjuk oda: „Szeretlek.”
És hogy ki írta? Insectnet! Gratulálok, Te nyertél, hamarosan levelet kapsz a Kék Tea magazin főszerkesztőjétől!
A többieknek (is) további sikeres írást kívánok, gyertek gyakran errefelé, hamarosan jön az újabb pályázat is!