Emlékeztek még rá, hogyan szólt a pályázati kiírás? Kreatív párbeszédet kértem tőletek, amiben szerepel a "szeretsz?" kérdés és a "szeretlek" válasz. Kiemeltem, hogy figyeljetek a központozásra, és hogy szabad narrációt használni. Nos, a beérkezett műveket még március 20-ig megtekinthetitek a weboldalon, de utána törölni fogom, hogy helyet kapjon a következő, tavaszi pályázat. Érdemes tehát gyorsan visszaolvasni őket, ha érdekel, milyen volt a mezőny! (Kereséshez nyisd ki az összes kommentet, és a "Ctrl" és "F" gomb egyidejű megnyomása után írd be az író nevének egy részét.)
Kiemelem a jobb pályázatokat: akik nevét megemlítem, azt azért teszem, mert felkerültek a virtuális dobogó harmadik fokára.
Jár Nektek a gratuláció! Sőt, külön kiemelem Bartolich Adriennt és Horváth Alexandrát a stílus miatt, Insectnetet, Könyves Mirjamot és Fülöp Tímeát a kreativitás miatt.
A dobogó második lépcsőjére jutottak nevét, valamint a nyertest holnap, egy következő posztban hirdetem ki!
Lássuk, mit is küldtetek. A párbeszédek nagy része fiú-lány sztori, szerelmi vallomás. Ha a szívedre teszed a kezed, és megkérded magadtól, kreatív értelmezés-e a szeretsz-szeretlek szavakat ilyen környezetben megírni - mit válaszolsz?
Így hát azok a szimpla szerelmes párbeszédek, amelyekben nem volt humor vagy különleges ötlet, helyzet, egyből kiestek.
Mit értek humoron? Például Szilágyi Heléna ötletét, ami az elégett ebéd elásásával indít. Ez egy jó poén volt (sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle)! Vagy ott van Horváth Alexandra sztorija a csigákkal az orchideában. Nagyon jó stílusban, viccesen ír le egy mindennapi epizódot. Molnár Noémi tangója is érdekes ötleten alapul.
Aztán a különleges helyzet: Bartolich Adrienn földreszállásos szerelemvallása aranyos, és itt is dicséretes a stílus. Szabó Anita székely öregjei is helyesek voltak (az ötlet jó, de központozásban, fogalmazásban, narrációban is még csiszolni kellett volna, a módosított változatban is sok a hiba).
Mit értelmeztem kreatív megoldásnak?
Például azokat a pályázatokat, ahol ugyan elhangzik ugyan ez a két szó két ember között, de legalább egyikük nem gondolja komolyan. Ilyen volt Fülöp Tímea írása a parlamenti képviselőről és nejéről (sajnos maradt benne hiba), vagy Rajmund Reichenberger Ádám-Évás abszurd írása. (Itt az ötletet érdemes figyelni, sajnos nyüzsögnek benne a központozási hibák, a fogalmazás során elmaradt a múlt-jelen egyeztetés és a kibontás hiánya az érthetőség kárára ment.)
Tetszett, amikor szabadjára engedtétek a fantáziátokat és egy másfajta kontextusban mutattátok meg ezt a két szót. I. Reni írása nem hibátlan, de nagyon tetszett, hogy a "szeretsz?" kérdés más vonatkozásban hangzik el (mit szeretsz olvasni), a válasz pedig a zsebkendőre lett írva. Insectnet hősei padra írták ezt a két szót, és még a központozás is stimmel. Osvát Dorottyánál fordítva hangzik el a két szó: előbb a válasz, és utána a kérdés. Kiemelem még Buzgó Ágnes versét is, ahol a hibák számosak, ám a "szeretsz?" és a "szeretlek" szerintem nála hangzik el a legérdekesebb kontextusban.
Érdekesnek találtam, amikor a két beszélő nem egy szerelmespár, hanem például apa-fiú volt, mint Macskajajnál. Lilla megoldása is kreatív volt, bár itt az elején meg kellett volna mutatni, hogy a kislány a beszélő. Szintén aranyos Könyves Mirjam párbeszéde, ahol a néni magával beszélget - különösen tetszik a vége, kár, hogy nem hibátlan a szöveg. Szeretném felhívni rá a figyelmeteket, hogy Lupán Ágnes volt az egyetlen, aki be merte vállalni, hogy a "szeretlek" választ így egészítse ki: "nem szeretlek".
Az is nagyon tetszett, amikor a két beszélőből legfeljebb egy volt ember, például Kovács Katalinnál, ahol a főszereplő Istennel beszélgetett - bár egy plusz poén még jöhetett volna. Bubrik Zseraldina pillangói is aranyosak voltak (itt a stílus még nem elég kiforrott), meg Szabó Szilvia pulikutyái (a stílussal itt is még érdemes dolgozni). Csordás Zoltán betűinek párbeszéde is érdekes.
Beszéljünk a bajokról is.
Elsőként említem a központozást. Erről február közepén küldtem is a részvevőknek egy levelet, ugyanis a pályázatok jelentős része megdöbbentő figyelmetlenségről tanúskodott. A hírlevélben már említettem, de most még egyszer mondom: a párbeszédet elrontani nagyon amatőr hiba. Ha nem tudod, hogyan kell a pontokat, vesszőket, gondolatjeleket elhelyezni a narráció körül, semmilyen komoly pályázaton nem érhetsz el eredményt, arról meg ne is álmodj, hogy egy könyvkiadó felkarolja a művedet. Tedd a könyvjelzőid közé a párbeszéd központozásáról szóló posztomat, valamint az MTA szabályait az írásjelek használatáról! Zavart a sok ... és !, ?! jel, időnként !!! is előfordult. Az érzelmeket ne írásjelekkel, hanem szavakkal fejezd ki.
Sok írás volt vázlatos, elsietett, néhol az sem jött át, mi a helyzet, amit el kellene képzelnünk, legfeljebb találgatni lehetett. És nem a terjedelemhatár miatt. Át lehetett volna írni ezeket a műveket úgy, hogy az olvasó pontosan értse, hol vagyunk és kik beszélnek. Ide tartozik az is, hogy nem használtátok a narrációt, amikor segített volna. Csak abban az esetben ne használd, amikor csattanója van annak, hogy nem szerepel: például Szabó Évánál az esküvő előtt azt hisszük, a fiú-lány beszélget, de nem, a lány és az apja. Ha itt szerepelt volna narráció, az lelőtte volna a poént. A narráció, illetve a párbeszédként elhangzó mondatok segítsék az olvasót abban, hogy lássa, kik beszélnek. Jellemző hiba volt, hogy nem derült ki, kik a szereplők!
Érdekes módon voltak üresjáratok még ilyen rövid szövegben is: amikor vagy a dialógus, vagy a narráció egyszerűen unalmas, felesleges volt.
Tetszett, ha adtatok a munkátoknak címet. Ezt javaslom a további pályázatoknál is használni, mert úgy tűnik, nem egyértelmű: bármilyen rövid művet is írsz, adj neki címet!
Örülök, hogy ilyen sokan ragadtatok billentyűzetet. Még jobban örülök, hogy volt, aki javított a pályázatán! Mindnyájan megérdemeltek ma este valami plusz kényeztetést, kinek-kinek kedve szerint. Ugyanis ne feledjétek, hogy a sok gyakorlás visz el minket a célhoz, és azok, akik egyáltalán nem indultak a játékban, bizony lemaradtak valamiről. Figyeljétek a hírlevelet, mert üzenek, ha jön a következő kiírás!