Bogár Erikát a Facebookról ismerem, a Publio egyik legsikeresebb szerzői közé tartozik. Igazán tetszik, ahogy ír, holott kedvenc műfaja, a fantasy nem az én világom. Már fél éve megbeszéltük, hogy szól, ha Győrött, ahol lakik, lesz bármi olyan esemény, ami érdekelhet engem és népes családomat. Mivel régen nem jártam ebben a városban, azt gondoltam, jót tesz majd nekünk egy egynapos városnézés.
Rettentően meglepődtem, amikor egyik nap Erika írt, hogy könyvbemutatója lesz november elején. Micsoda? Győri Könyvszalon? Még sosem hallottam róla, pedig ez lesz a tizenötödik alkalom. Hű, ahol könyvek vannak, ott pláne ott a helyem!
Erika is meglepődött, hogy egyből visszajeleztem neki: naná, hogy megyünk! Pedig tudhatta volna, hogy én aztán őszinte vagyok: soha nem hazudok udvariasságból. Ha én azt mondom, hogy elmegyek Győrbe, ha hív, akkor bizony számíthat rá, hogy ott leszek!
Azon az ominózus reggelen flottul ment az elindulás, annak ellenére, hogy csak reggel jutottam ágyba. Mentségemre szolgáljon, hogy nem így terveztem. Kifejezetten be akartam fejezni éjfélkor a munkát, hogy alaposan kialhassam magam.
Ám így éjnek évadján furcsa hangokat hallottunk a ház mögül.
Pufogást, zihálást, leeső fadarabok zörejét.
Párom bátran ment ki, hogy körülnézzen.
- Nincs jól ez az eb – jelentette, amikor visszaért. És valóban, egyik kutyánk, akinek bő hónapja volt egy csúnya mérgezéses esete, nem tudott egyenesen lépni és csorgott a nyála. Nosza, ide a netet, hol találunk éjszakai állatorvosi ügyeletet…
Hajnali kettőre értem haza, egy minimálbérnyi összeggel vékonyabban. A kutya a doki szerint is mérgezéses tüneteket mutatott: állítólag ha megnyalnak egy békát, attól is lehetnek ilyen pocsékul. Jó tudni. Meg is beszéltem az ebbel, hogy lehetőleg többé ne nyalogasson békákat, de ha mégis, akkor ugyan hódoljon már ennek az új hobbijának inkább emberi időben, amikor az állatkórházak nyitva vannak, és nem kell csillagászati összegű ügyeleti díjat fizetnem, ha őkutyasága lebetegszik.
Erika könyvbemutatója nagyon tetszett: beszélgetőpartnere nemhogy okos volt, de még a könyvet is elolvasta, így kifejezetten érdekes kérdéseket tett fel. Erika néha még zavarba is jött, például amikor kiderült, hogy csak akkor ír, amikor a gyerekei nincsenek jelen, ugyanis a fiúk megjegyezték, hogy olyankor anyjuk mintha egy másik világban lenne, és ezt nagyon ijesztőnek találják.
Az interjú közepén megérkezett író-barátnőm, Kocsis Nagy Noémi is. A bemutató után nagyot bandáztunk: leültünk a színház büféjében, kávéztunk és csacsogtunk egy nagyot, amolyan írós módra. Könyvet is cseréltünk, fantasztikus élmény volt körbededikálni egymásnak a köteteinket!
Ugyanis nem tudom, te hogy érzed, de az írás kifejezetten magányos munka. Ülsz az asztalnál, előtted a számítógép (vagy a füzet) és alkotsz. A családod vagy bátorít, vagy nem – de megérteni nem fognak. A barátaid titkon vagy nyíltan felnéznek rád – de megérteni nem fognak. Ha tehát valaha az életben le tudsz ülni egy kávé vagy sör mellett egy másik íróval, és összehasonlítjátok a módszereiteket, kibeszélitek a főhőseiteket… na, annál nincs felemelőbb érzés. Komolyan. Szerintem az a pillanat, amikor ihletet kapsz egy új történethez, fele olyan jó sincs, mint mindezt megbeszélni egy másik íróval.
Szóval jó nagyot beszélgettünk, aztán a családdal felkerekedtünk, körbenéztük a belvárost. Szitált az eső, és a templomok, kiállítások is zárva voltak, de a kilátóba feljutottunk. Felcsigázva értünk vissza a Könyvszalonba, hogy most már úgy igazán körbejárjuk a standokat. Mondanom sem kell, összesen szerintem egy tucat könyvet hoztunk haza, Erika és Noémi köteteivel együtt.
Már alig várom, hogy hozzájuk jussak!
Ui. Te is szeretnél írókkal bandázni? Mondjuk velem és másokkal, akik ugyanígy olvassák ezeket a sorokat, mint te? Nos, készülődik valami… Figyeld a hírleveleket!