A Publio május 11-én, szerdán újabb írói klubot szervezett, ahol Babiczky Tibor rádiós műsorvezető-költő-írótól kérdezhettünk. Kissé utánanéztem Tibor múltjának és új könyvének, a Magas tengernek, aztán beültem Golf Cabriómba, hogy megközelítsem a helyszínt. Amíg a volánt markoltam, elgondoltam, hogy meg fogom kérdezni majd az írót, hogyan is lett éppen ez a könyvének borítóján. Ugyanis engem nemcsak az érdekel, mitől lesz jó egy írás, hanem az is, milyen borító kell a fedlapra, ami magához vonzza az olvasót. Megnyugodva, hogy van előre eltervezett kérdésem, leparkoltam a kocsit és buszra szálltam. Igen, szeretek P+R módra utazni, és inkább buszjegyet fizetek parkolójegy helyett, már csak azért is, mert ha nem én vezetek, tudok olvasni. Most Böszörményi Gyulától a Leányrablás Budapesten volt soron, ami el is nyelt volna, ha nem olyan toldozott-foldozott az út a jármű kerekei alatt. Szomorúan konstatáltam, hogy a mellém telepedett fiú sem képes a Philip Pullmann-könyvét olvasni.
Pár perc késéssel érkeztem a találkára, ahol már javában folyt a beszélgetés. Tibor elmesélte, hogyan lett író, költő, milyen élményei voltak a könyvkiadással már fiatalon, hogyan szeretett bele a Magvetőbe, mit gondol a mai könyvkiadói, könyvpiaci helyzetről. Aztán hogy, hogy nem, a borítótervezésre terelődött a szó, anélkül, hogy megmukkantam volna.
Tibor meglátásai nagyon érdekesek voltak. Szerinte az a jó borító, amit egyedi illusztráció, grafika díszít, mert már ez maga is egy egyedi műalkotás, csakúgy, mint a könyv. Ha ráadásul a könyvcím betűit is a grafikus rajzolja, tehát nem előregyártott fonttal dolgozik, még különlegesebb lesz az összhatás, amire az olvasók igenis felfigyelnek. Elmesélte, hogy egy korábbi könyvének borítótervezése milyen nehézkesen ment: több mint húsz tervet küldött vissza az illusztrátornak, mire megállapodtak egy végleges, elfogadható verzióban. Hozzátette, szerinte mostanában az Európa Kiadó borítói a legszebbek. Előttem felderengtek az Agatha Christie könyvek régi, borzalmas borítói és a közelmúlt színes tervei, és igazat adtam Tibornak.
Tibort a magánkiadásról is kérdeztük. Az volt a véleménye, hogy a könyvkiadóknak ma Magyarországon egyszerűen nincs kapacitása minden beérkezett kéziratot elolvasni. A kisebb kiadóknak még a könyvek szerkesztésére sincs erőforrása. Emiatt sok jó kézirat marad felfedezetlen, és igenis jó ötlet ezeket magánkiadóba vinni, hogy a piac megtalálhassa őket. Azt azonban a lelkünkre kötötte, hogy aki komolyan gondolja az írást, küldje el kéziratait hagyományos kiadóknak is. Hiszen a végső cél az, hogy a jó írásokhoz mindenki hozzáférhessen!