Minden kedves olvasómnak boldog húsvéti pihenést kívánok ezzel a mininovellával!
HÚSVÉTI RENDETLENSÉGEK
Nagy volt a csend a házban. Klaudia kivitte a gyerekeket sétálni, mert Janinak egy fontos telefonhívást kellett elintéznie. A férfinak csendre volt szüksége, no meg hogy egyedül maradjon a számítógépével és a mobiljával. A hívás előtt még kiment a konyhába egy kávéért. Ahogy a modern kávégép felmelegedésére várt, körülnézett a helyiségben. Látszott, hogy felesége a húsvéti sütés-főzés kellős közepén tartott. A magasfényű, piros szekrényajtók összetapogatva, zsírosan néztek vissza rá. A munkalapon lábasok, műanyag tálacskák, csokis kanalak hevertek. Kiborult a liszt, a vaníliáscukor zacskójára ráfolyt valami. Tej? Olaj? Jani felvont szemöldökkel, lassan fordult a konyhasziget felé. Itt végre szebb káoszt nézegethetett. Egy kosárban csinos kis túrós kalácskák hűltek, mellettük egy színes tálcán mosolyogva büszkélkedtek a festett tojások.
Jani a kalácsokat nézte.
Majd hallgatózni kezdett.
De igen.
Kétség sem férhet hozzá. Sóhajokat hall.
Jani a kosárhoz hajolt. Mikor újra hallotta a különleges hangot, olyan hirtelen egyenesedett ki, hogy meg kellett kapaszkodnia, mert attól tartott, elesik.
- Hát, ilyet még nem kajáltam – motyogta.
A férfi tekintete a kalácskákat vizslatta. Aztán a hasukat mutogató tojásokra nézett. Majd megint a kalácsokra, mintha egy ping-pong meccset figyelne.
Jani észre sem vette, hogy nadrágzsebéből elővette a mobilját, és feleségét hívja. Mikor Klaudia beleszólt a telefonba, Jani azt kérdezte:
- Te, az lehet, hogy a túrós kalács szerelmes a festett tojásba?
Aztán várt, amíg a felesége befejezi a nevetést. Mikor Klaudia végre levegőt kapott, így válaszolt:
- Csak hűlnek, te lökött. Ilyen hangja van, amikor hűlnek!