Nemere István olyan író, akit szerintem Magyarországon mindenki ismer. Olyan sokféle műfajban, olyan rengeteg könyvet írt, hogy lehetetlen nem megpillantani a nevét, akármilyen könyvesboltba lépsz is be. Tudtátok, hogy Nemere még most is ír? Én valamiért azt gondoltam, hogy többezer könyve jutalékából vígan megél, és kertészkedik meg utazgat – de nem. Ma is minden reggel leül dolgozni, és ír, ír, ír, amíg el nem fárad. Azt mondja, általában reggel hattól délután kettőig.
Nem semmi. Mármint, nekem általában napközben van úgy két órám, hogy írjak, meg van két órám este is, de ilyenkor általában fáradt vagyok már az alkotáshoz, így ilyenkor inkább olvasni, tanulni, infót gyűjteni szoktam. Persze Nemere István nem futtat egy egész háztartást három teljes gyerekkel, de akkor is. Ha én hatkor el tudnám kezdeni pörgetni a mókuskereket, legalább plusz két órával többet tudnék írni egy nap. Azaz kétszerannyit. De nem tudok. Én reggel nyolcig nem vagyok képes értelmes dolgokat csinálni, még a felöltözés tudományát is csak érintőlegesen bírom alkalmazni. Ciki.
Nemerétől a Publio által rendezett Írói találkozón kérdezhettünk. Voltunk harmincan, inkább negyvenen, Nemere pedig jókedvűen, lazán mesélt és válaszolgatott. Az derült ki, hogy neki sincsen titka: megfelelő kutatás alapján megrendelésre vagy saját ötlet alapján ír. Mindig egyszerre egy könyvet: ha időközben új ötlete akad, azt felírja ugyan, de nem kezdi el kidolgozni, bármennyire is viszket a keze. Minden nap ír nyolc órát, aztán megebédel, újságot olvas, és délután foglalkozik a levelezéssel, Fészbukkal, marketinggel.
Volt jópár beszólása, ami nagyon tetszett, lejegyeztem őket:
„Az író akkor is ír, amikor nem.”
„Az alapján, ami a Földön egy nap alatt történik, már rengeteg ötletem lesz. Ha ezer évig élnék, sem tudnám leírni mindet.”
„Az író nemhogy egyes alakokat teremt – világokat teremt.”
(A jövőbe tekintő könyveknél) „egy dologra figyeljen az ember: legyen optimista!”
„Nem a változások lassúak: mi vagyunk türelmetlenek, mert rövidebb ideig élünk, mint ahogy a változások bekövetkeznek.” (Annak kapcsán, hogy az ezredforduló előtt napjainkra már milyen nagyon megváltozott világot jósoltak írók műveikben.)
Nemere tényleg minden nap ír, még január elsején is: „Amikor az ország egyik fele még kómában van, a másik haza sem ért, Nemere István akkor is reggel hatkor leül dolgozni.”
„Az idő az egyetlen kincsünk, ami tényleg a miénk.”
„A jó asztalos, amikor méretre szabja a léceket, a pici darabokat is félrerakja, hátha egyszer épp egy akkorka kell. A rossz asztalos a maradékot bedobja a tűzbe. Nem szabad hagyni, hogy az időnkkel is ez történjen. Bár itt a végén nincs tűz.”
„Régen filmrendező akartam lenni. Aztán elmúlott.”
A külföldi jogok kapcsán: „Kelet-ázsiaiakkal jobb nem kezdeni. Japán, az kivétel. Meg a normális Korea.”
Ha tetszenek az idézetek, használd őket bátran! Neked melyik a kedvenced?
Ui.:
A fotót az író honlapjáról vettem át.
Tudtad, hogy tavaly Nemerének 18 könyve jelent meg? Igen, tizennyolc, nem olvastad félre! Ha te is szeretnél jobban elmélyedni az írásban, iratkozz fel a hírlevelemre, olvasd az új blogomat!